A könyv Mozart utolsó pár évét dolgozza fel, a főszereplő mégsem ő, hanem kutyája, Néró. A regény egy ötletes levéllel kezdődik, amit maga Szántó György, mint a könyv írója küld Mozartnak. Elnézést kér tőle, ha valami nem úgy történt, mint ahogy leírja, és elmeséli, mégis miért gondolja, hogy akár így is történhetett volna. A történet akkor kezdődik, mikor Schikaneder, a színész és színházigazgató megrendeli Mozarttól a Varázsfuvolát. A Naschmarkton találkoznak, ami egy hatalmas piac, tele kóbor állatokkal. Itt talál rá Mozart Néróra – vagy inkább Néró őrá. A kutya megvárja, míg Schikaneder, Mozart és E. T. A. Hoffman (aki akkor kérte meg Mozartot, hogy had vegye fel az Amadeus nevet tiszteletből) beülnek egy kocsmába, és felvázolják a Varázsfuvola történetének vázlatát. Mikor aztán kijönnek, a kutya ott vár rájuk, és hazáig követi új gazdáját.

A történet Mozart minden lépését leírja, tele van visszaemlékezésekkel, a múltot elmesélő párbeszédekkel. Aztán egyszer csak megjelenik a szürke kabátos, aki Requiemet kér a zenésztől. Mozart bele is egyezik, hisz hatalmas pénzeket ígérnek neki, és előleget is kap. Aztán szép lassan előjön – valószínűleg örökletes – betegsége, végtagjai feldagadnak, magas láz gyötri, és elgyengül. Mikor aztán Mozart meghal, felesége és támogatói egy harmadrangú temetést rendeznek neki, de a hideg téli időjárásban nem kísérik el utolsó útjára, csak a templomig. Onnantól már a lovasszekér egyedül viszi a kicsi koporsót, csak Néró szalad a ló mellett, hiszen ő őrzi a gazdáját. Szántó György e jelenet köré írta a regényt, hiszen Beethoven lakásán látott egy festményt, aminek címe az volt, hogy Szegény ember temetése, de Beethoven alá írta, hogy Mozart temetése.

A könyv tele van lélektani elemzésekkel, nagyon szép és szemléletes leírásokkal. Szinte minden jellemzéshez a zenét használja fel, különböző művekhez hasonlít, zenei szakszavakat használ a legegyszerűbb dolgok színesebbé tételéhez is. Azt hiszem, ilyenkor tudom igazán értékelni a sokévnyi zenetanulást.