A könyv – mint azt a cím is hűen tükrözi – William Shakespeare, angol drámaíróról és színészről szól. Mondhatni életrajzi könyv, egy kis fikcióval és egypár „akár így is történhetett volna” jelenettel. Az elbeszélő Jack Rice, aki néha megjelenik a könyv írójaként, öreg pap alakjában, de főként fiatalkorában van jelen. A történet elején még színpadsúroló, majd halottat játszik, aztán a pestisnek hála női főszerepeket kap. Végül őt is utoléri a sorsa: a sok alkoholtól és a felnőtté éréstől a hangja mélyül és bereked, a sör csinos kis pocakot varázsol neki, és így alkalmatlan lesz Júlia, Otília és a többi hősnő szerepére. Aztán persze ki is rúgják a színháztól, és lám, így végzi, öreg papként.

Na de a főszereplő mégis Shakespeare. Megtudunk pár dolgot a családi életéről – hogy otthagyta a három gyermekét feleségével, Anne-nel Statfordban, hogy lovászfiú legyen London egyik színháza előtt. Aztán egyszer úgy hozza a sors, hogy lehetősége nyílik alakítani: a színház tetejére felmászva kukorékol – kakast játszik. A szerep mindenkinek tetszik, szerződtetik a kakas szerepére, és onnantól kezdve ő jelzi a reggelt. Szépen lassan bejut a színészi körökbe, és drámaíróvá, majd részvényessé lép elő. Sorsát a haláláig végigkísérhetjük, hiszen az ifjú Jack Rice sokkal fiatalabb nála, és nagyon jól értesült, hála a szolgáknak és apródoknak.

Ami gyakorlatilag fő szálon fut, az Shakespeare szerelmi élete. Egyszer, egy fogadóban megismerkedik a lótolvaj Hallel, aki egyszer leitatja, és betörésre bírja. Shakespeare azt hiszi, rajtakapták őket, hiszen bent a házban fáklyás, hálósipkás emberek tömege fogadja. Végül kiderül, hogy Hal megtréfálta, és a saját házába vitte betörni új barátját. A lótolvajról kiderül, hogy Lord Harry Writhesley, Southampton grófra, aki a rablást csak szórakozásként őrzi. Elmondja, hogy kedveli Shakespeare darabjait, a színházat, és úgy gondolta, nem árt, ha egy színésznek van nemes barátja. A hihetetlen kedvesség mögött persze itt is konkrét szándék áll: Hal azt szeretné, hogy neve örökre fennmaradhasson – más szóval szonetteket kér, melyek őt dicsőítik. Persze a hiúság lordja – ahogy Shakespeare nevezi őt – végül beleszeret a költőbe, megtanítja elegánsan enni, lovagolni, vívni, és gyakorlatilag összeköltöznek (bár inkább Shakespeare költözik hozzá, ugyanis neki akkortájt semmije sincs).

A könyv vége fele a költő bele kíván szólni a politikai életbe, amire barátja, Hal ösztönzi, aki végül csúfos kudarcot vall. A nemes grófot, akit Hal példaképének tekint és vele együtt lázad, felakasztják, Halt börtönbe zárják. Shakespeare-nek emellett van egy kis családi konfliktusa is – a fia meghal, a felesége féltékeny lesz, mikor kezébe kerülnek a szonettek, és azok nemhogy nem róla, de többnyire egy férfiról szólnak. Végül a királynő meghal, és ezzel minden megoldódik. Hal kiszabadul, és az új király hű szolgája lesz (és ezzel „szakít” Willel, soha többet nem beszélnek), a színészek az udvar szolgálatában állnak, és Shakespeare hazamegy a családi tűzhely mellé, hogy ott haljon meg.