Az amerikai kontinens északi része; ha külön földrésznek tekintjük – ahogyan az amerikaiak is -, a világ harmadik legnagyobb földrésze, területének nagy része az északi sarkkör és a Ráktérítő közé esik. Ebbe a tágabb értelemben vett Észak-Amerikába Angol Amerikán kívül Közép-Amerika is beletartozik. Észak–déli kiterjedése több mint 8000 km, szélső pontjai 800 km-nél közelebb fekszenek az Északi-sarkhoz és az Egyenlítőhöz. Területe 24 230 000 km².

Észak-Amerika felszínének 36%-át hegységek alkotják. A legmagasabb ezek közül a Mount McKinley, ami 6194 méter magas, és az USÁ-ban, Alaszkában található. De a világ második leghosszabb hegysége is itt terül el, ez a jól ismert Sziklás-hegység, ami nyugaton húzódik végig, pontosan 6035 km hosszan. Legmagasabb pontja a Colorado államban található Elbert-hegy, ami 4401 méter magas. A definíciók szerint az észak-amerikai Pacifikus Kordillerák néven ismert tájegység része, viszont az észak-amerikai Parti-hegység már különálló egységet képez.

A Keleti-Kordillera egyébként a következő részekből áll északról dél felé haladva: a Mackenzie-hegység, a Sziklás-hegység, a Keleti-Sierra Madre Mexikóban, valamint Közép-Amerika nem vulkanikus hegységei. Bár a Keleti-Kordillera csúcsai alacsonyabbak, mint a part menti hegységek legmagasabb pontjai, több közülük is meghaladja a 4300 m-t. A Keleti-Kordillera választja el a Csendes-óceán vízgyűjtő területét a Jeges-tenger, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger vízgyűjtő területeitől.

Azonban az észak-amerikai Kordillerák két nagy vonulata között számos fennsík, medence, katlan és völgy helyezkedik el. Tektonikus medence is keletkezett az idők során, ahol a törésvonalak mentén körkörösen vagy éppen lépcsőzetesen, nagy területen süllyedtek le a belsőbb részek. Ezek medencéket, árkokat hoztak létre. Ilyen például keleten a Nagy-medence és a Colorado-fennsík is.

A kontinens keleti kétharmada alacsonyabban fekszik, s a következő négy nagyobb tájegységből áll: a Kanadai-pajzs északkeleten; a pajzstól nyugatra és délre elterülő Préri és Belső-síkság; valamint a Parti-síkság, amely a kontinens keleti tengerpartján húzódik végig az északi Új-Angliától a mexikói Yucatán-félszigetig. A földrész északkeleti részét elfoglaló, csésze alakú Kanadai-pajzs közepén levő mélyedésben terül el a Hudson-öböl. A keletről nyugat felé fokozatosan emelkedő Préri hirtelen a Sziklás-hegységben végződik. Az Appalache-hegységtől nyugatra fekvő alacsonyabb területek a Belső-síksághoz tartoznak. E tájegység része az Egyesült Államok kukoricatermesztési övezete és a kanadai Ontario-síkság; mindkét területet a világ legtermékenyebb régiói között tartják számon.

Az Egyesült Államok keleti partvidékén elterülő Parti-síkságot elárasztott folyóvölgyek és változatos homokképződmények jellemzik. A síkság fokozatosan emelkedik, és a Piedmont-fennsíkon éri el az Appalache-hegység meredek lejtőit. A Parti-síksághoz tartozik a Floridai-félsziget és Mexikó egész keleti tengerpartja is. A két Amerikát összekötő szigetvilág pedig tulajdonképpen egy részben elsüllyedt hegylánc része, amely Közép-Amerikától keletre, Dél-Amerikától északra magasodott.