| Magyarországi görögök (földrajz) |
|
Jelenleg hazánkban csak tizenhárom etnikai kisebbséget ismernek el hivatalosan, köztük a görög nemzetiséget is. Ma már közismert tény Magyarországon a görögök jelenléte, hisz van egy külön görög-magyar falu is a Duna mentén, Beloannisz.1 Magyarországon körülbelül 4500 fős görög kisebbség él, ebből 1946-tól 1950 októberéig 7253 görög menekült hazánkba. Ugyancsak 1950 óta működik a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete. Már régen is éltek Magyarországon görögök, akik főként kereskedőként dolgoztak. Ők a törökök által elfoglalt területekről érkeztek, nagy részük ortodox vallású volt, ezért szívesen szállították portékáikat azokra a településekre, ahol már működtek ortodox egyházközségek, mint pl. Szentendrére, Ráckevére. Tevékenységük az Alföld egy részére összpontosult, amelynek Kecskemét lett az egyik központja. A török kiűzése után, a görög kereskedőknek nem voltak riválisaik. Magyarországon a Hegyalján, az Erdéllyel határos területeken, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon telepedtek meg, ugyanakkor kevesen voltak a Dunántúlon, mert itt a kereskedelmet a középkorban letelepedett német kereskedők irányították. Fontosabb dunántúli központjaik Komáromban, Budán, Tatán, Esztergomban, Siklóson és Szigetváron voltak. Mivel elég gazdagok voltak, egyházközségeket hoztak létre, melyek a területileg illetékes hazai ortodox püspökök joghatósága alá tartoztak. Bár többségük Macedóniából érkezett görög volt, szinte mindenki a balkáni kereskedelem nemzetközi nyelvét, a görögöt használta, ezért rájuk ragadt a „görög” gyűjtőnév. A kezdetekben nem volt joguk, hogy letelepedjenek a városokban, de a XVIII. században már megkapták a polgárjogot, és így végre ingatlanhoz juthattak. Ekkor az itt élő görögök legfontosabb települése Kecskemét volt, a kedvező földrajzi fekvése miatt, ugyanis Kecskemét a Szeged-Buda útvonalon fekszik, és itt haladt keresztül a Balkán-félszigetre és a Kis-Ázsiába vezető főút is. Annak is nagy jelentősége volt, hogy itt a vásárokat a hódoltság idején is megtartották. 1721-ben Kecskemét szerződést kötött a helyi görögökkel, amely lehetővé tette, hogy kereskedjenek, árusíthassanak, stb., ám lakáshoz nem juthattak. A görögök azonban minden trükköt bevetve előbb-utóbb háztulajdont szereztek. A görög gazdasági társulások legelterjedtebb formája ebben az időben a compania volt. Magyarországon 1750 táján 10 compania működött: a diószegi, a tokaji, az egri, az eszéki, a gyöngyösi, a miskolci, a világosvári, a pesti, a péterváradi és a kecskeméti . Az összes compania összesen négyszáznyolcvan kereskedőcsaládot tömörített. 1750 után újabb társulási forma is megjelent: a consocietas. A társak többnyire testvérek voltak, az egyik közülük töröknek, a másik magyarnak vallotta magát. A török állampolgárságú kereskedő vámkedvezményt kapott, a magyar kereskedő pedig korlátozás nélkül árulhatott török és magyar árut, így ez a társulási forma jóval kedvezőbb volt a compániáknál. A görög kereskedők közül csak kevesen tartózkodtak tartósan Magyarországon, a többség árubeszerző körúton volt, mégpedig karavánnal, melyeknek fontosabb görögországi kiindulópontja Kozáni, Janina, Moszhopolisz és Sziatiszta volt. A miskolci és kecskeméti görögök Lipcsével és Béccsel is intenzív kereskedelmet folytattak, s ma is fontos részei a társadalomnak. Bár az asszimiláció őket is fenyegeti, nyelvüket, kultúrájukat a mai napig megőrizték.
Bibliográfia
|