Általános szerkezet, fizikai tulajdonság:

• kis elektronegativitás

• fémrácsban kristályosodnak: a rácspontokon fématomtörzsek, köztük delokalizált elektronok

• jó elektromos- és hővezetés

• fémes szín, szürke, csillogó felület: a fény egy részét elnyeli, a többit visszaveri

  • kivéve: arany, réz

• standard állapotban szilárd halmazállapotúak

  • kivéve: higany

• nagyon különböző olvadáspontok

  • a mellékcsoportok fémeié a legmagasabb

  • a fématomok mérete, a fémrácsban való elrendeződés típusa (tércentrált, laponcentrált, stb.) és a köztük kialakuló kötések erőssége befolyásolja (ettől függ a megmunkálhatóságuk is)

• sűrűségül is igen széles skálán mozog

  • az I. A csoport elemei a víznél is kisebb sűrűségűek → a legnagyobb sugarú atomok a periódusban – a legkisebb moláris tömeg

  • legnagyobb sűrűségűek a mellékcsoportokban

  • két csoport: könnyűfémek (5 g/cm³-nél kisebb, I. és II. A főcsoport valamint az alumínium) és nehézfémek ( 5 g/cm³-nél nagyobb)

• az I. A csoport elemi puhák, késsel vághatók

• általában nincs oldószerük, csak akkor oldódnak, ha kémiai reakcióba is lépnek a vízzel

• egymásban kitűnően oldódnak (Hg-os oldatok: amalgánok) – keverékeiket ötvözeteknek nevezzük

  • fizikai és kémiai tulajdonságuk jelentősen eltér az eredeti fémek tulajdonságaitól

  • a különböző acélok (a vas ötvözetei) lehetnek pl. savállók vagy rozsdamentesek

  • a lágyforrasz olvadáspontja jóval alacsonyabb mint az óné vagy az ólomé

Kémiai tulajdonságok:

• elektronleadó készségük befolyásolja

• korrózió: a fém felületéről meginduló átalakulás, amelynek hatására végül a fémtárgy teljesen átalakul, tönkremegy

  • a legreakcióképesebb fémeket petróleum alatt, másokat zárt edényben tárolják

  • egyes fémeken védő oxidréteg alakul ki (pl. alumínium, króm, nikkel, cink)

  • vasat zománccal, festékkel, vagy más fémekkel vonják be a rozsdásodás ellen

Előfordulás:

• vegyületeikben → előállításuk elektromos árammal vagy kémiai úton (oxidjaik redukciójával)