Fizikai tulajdonságok:

• stabilis, nem bomlékony, erős sav

• színtelen, olajszerűen folyó, a víznél nagyobb sűrűségű folyadék

• 98%-os oldatát hozzák forgalomba

• olvadás- és forráspontja viszonylag magas

• tömény állapotban erősen vízmegkötő hatású, vagyis higroszkópos – még a levegő nedvességét is képes megkötni → mert hidrogénkötéseket képes kialakítani a vízzel

• vízzel minden arányban elegyedik

  • mindig a tömény kénsavat kell óvatosan, üvegbot mellett, és állandó kevergetés közben a vízbe önteni → erősen exoterm folyamat

  • ha a vizet öntenénk a kénsavba, az – mivel kisebb sűrűségű – nem süllyedne le, hanem a kénsav tetején forrni kezdene a felszabaduló hőtől, és a kénsav kifröccsenne a pohárból

Kémiai tulajdonságok:

• erős sav, tehát vizes oldatában csaknem teljesen disszociál

  • H₂SO₄ → H⁺ + H2SO₄^– (hidrogén-szulfát-ion)

  • H₂SO₄^– → H⁺ + SO₄^2– (szulfátion)

• vízelvonás közben képes elroncsolni a szerves anyagokat, miközben még oxidálja is azokat

  • C + 2 H₂SO₄ = CO₂ + 2 SO₂ + 2 H₂O

Előállítás:

• alapanyagként elemi kén vagy valamilyen kéntartalmú érc, pl. pirit (FeS₂) → égetés: SO₂

• kén-dioxid oxidálása katalizátor segítségével: V2O5 (vanádium-pentaoxid), 500°C

  • 2 SO₂ + O₂ → 2 SO₃

• a kén-trioxid heves reakcióban a vízzel kénsavvá alakul

  • SO₃ + H₂O → H₂SO₄

  • iparban ezt nem alkalmazzák, hanem ehelyett kénsavban nyeletik el, miközben dikénsav (vitriol) keletkezik:

    • SO₃ + H₂SO₄ = H₂S₂O₇

  • majd ezt hígítják vízzel:

    • H₂S₂O₇ + H₂O = 2 H₂SO₄

Felhasználás:

• katalizátorként, vízelvonó- illetve roncsolószerként

• műtrágya, gyógyszer, festék

Előfordulás:

• természetben általában nem fordul elő, de a tüzelőanyagok elégetésekor keletkező kén-dioxidon keresztül gyakran alakul ki, így a savas esők egyik alkotója

• sói a természetben gyakoriak (pl. gipsz CaSO₄, keserűsó MgSO₄)