A XVIII. században igény a nyelv megújítására

• előtte különböző nyelvjárások

• cél:

  • alkalmassá tenni a magyar nyelvet a tudományra

  • egy egységes magyar köznyelv létrehozása

Bessenyei György:

• Magyarság című röpirat – felveti a nyelvújítás kérdését

  • „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem.”

• egy tudós magyar társaság létrehozását szeretné

A nyelvújítási küzdelem:

• ortológusok: hagyományőrzők

  neológusok: újítók (pl. Vörösmarty, Arany, Petőfi)

• 1795. Debreceni grammatika (ortológusok)

• 1805. jottista – ipszilonista harc

  • jottisták: szóelemző írásmód (halljuk) → Kazinczy segítségével nyernek

  • ipszilonisták: kiejtés szerinti írásmód (hajjuk)

• 1811. Tövisek és virágok (Kazinczy – neológusok)

• 1813. Mondolat (ortológusok) – kigúnyolják a nyelvújítókat

• 1815. Felelet a mondolatra (Kölcsey – Szemere)

• 1817. Lasztóci levelek (Kölcsey írja Kazinczynak)

• 1819. Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél (Kazinczy)

  • békejobbot nyújt az ortológusoknak: a nyelvnek szüksége van újításra és a hagyományok megőrzésére is

A nyelvújítás módjai:

• nyelvjárási szavak beemelése a köznyelvbe (pl. hullám, betyár)

• régi szavak/nevek felelevenítése olykor új jelentéssel (pl. aggastyán, fegyelem, Géza, Gyula)

• idegen szavak magyarosítása (pl. bálna, Lipcse)

• új szavak alkotása

  • szóképzéssel (-nc) – fegyenc, újonc

  • szóösszerántással – cső + orr = csőr, híg + anyag = higany

  • régi szóvégek felelevenítésével (-da) – cukrászda

  • szóelvonással (képzőnek gondolt véget vág le) – árnyék → árny, tanít → tan

  • szócsonkítással – címer → cím

  • szóösszetétellel – szemüveg, rendőr

Kb. 10000 új szó, ami megragadt a köznyelvben.