Nyelvrokonság: az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak

A magyar nyelv eredete:

• az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik

• az őshaza az Ural-hegység nyugati lejtőjén

• finnugor alapnyelv i. e. III. évezredben

• a legnagyobb létszámú finnugor nép a magyar

• legközelebbi rokonaink az obi-ugorok (a vogulok/manysik és az osztjákok/chantik)

Az eredet vizsgálata:

• az összehasonlító nyelvtudomány foglalkozik vele

  • módszere az alapszókincs egybevetése

    • testrészek, rokoni viszonyok, számok, egyszerű használati tárgyak, természeti jelenségek, létezést és elemi cselekvést kifejező igék

  • a magyarban mintegy 700 szó maradt meg a finnugor alapnyelvből

• a rokonságot a szavak, szóelemek (képzők, jelek, ragok) egyes hangjainak szabályos megfeleltetése bizonyítja

  • pl. a finn szókezdő k a magyarban hátulképzett magánhangzók előtt h lett (kala = hal)

  • egyes szavak az idők folyamán jelentésváltozáson eshettek át

  • toldalékok, nyelvtani eszközkészletek változásai

    • pl. ragasztó nyelv

• segítenek még különböző tudományágak (régészet, néprajz, antropológia, stb.)

  • őseink életmódjára következtethetünk az alapszókincs szavaiból

Egyéb feltételezések:

• Vámbéry Ármin török-magyar nyelvrokonságot feltételez

  • ugor-török háború

• sumer-magyar nyelvrokonság feltételezése → egy előkelő kultúrához tartozzunk