Nyelvemlékeknek nevezzük a nyelv régebbi állapotát tükröző, és a későbbi korokig fennmaradt írásbeli megnyilatkozásait.

• vizsgálatával a történeti nyelvészet foglalkozik

• a magyar írásbeliség az államalapítástól, a kereszténység felvételétől számítható

• a nyelvemlékek szakaszai:

  • ősmagyar kor – X. század előtt – nyelvemléktelen

  • ómagyar kor – X. század után – nyelvemlékes

• alapvetően a latin nyelvet és a latin betűs írást használták

• a rokonnyelvek közül a magyar nyelvemlékek a legkorábbiak

Nyelvemléktípusok:

• szórványemlékek (idegen szövegbe ágyazott magyar nyelvi elemek)

  • 950-951. a bizánci császárnak, Konsztantinosznak A birodalom kormányzásáról című görög nyelvű műve

    • kb. 50 magyar vonatkoztatású szó, pl. Etelköz, Álmos, Tisza, Árpád

  • 1055. Tihanyi alapítólevél

    • a legelső ismert magyarul leírt mondatrészlet (fehervaru rea mene hodu utu rea)

• kéziratos szövegemlékek (könyvek, kódexek)

  • 1192-1195. Halotti beszéd és könyörgés

    • első összefüggő magyar szövegemlék, a Pray-kódexben

• 1300. Ómagyar Mária-siralom

  • Észak-Itália, Sermones-kódex

• 1372-1400. Jókai-kódex

  • másolata 1448-ból maradt ránk, Assisi Szent Ferenc életéről szól

• XV. század huszita biblia

  • az első magyar bibliafordítás, három kódex: Bécsi, Müncheni, Apor-kódex

• 1510. Margit-legenda

  • Árpád-házi Szent Margit életét mutatja be, Ráskai Lea másolta le

• szó- és kifejezéskészletet rögzítő emlékek

  • glosszák: latin szövegben a sorok közé vagy a margóra írt magyar nyelvű magyarázatok

    • Königsbergi töredék (XIV. század közepe), Schlägi szójegyzék (1400 körül)

• nyomtatott szövegemlékek

  • 1471. első nyomda (Hess András)

  • 1527. Krakkó Sylvester János nyelvkönyve