|
Berzsenyi Dániel elégiái (vázlat) |
|
Rövid életrajz:
-
a XVIII. század végén született a Dunántúlon
-
a soproni evangélikus iskolába járt → megszökött
-
de megtanult latinul, ismerte az antik római-görög mitológiát, és itt ismerte meg Horatiust, akit verseiben is csodált
-
Niklán élt a feleségével, gazdaságot vezetett, titokban „az asztalfióknak” írt
-
feleségét nem tudta bevonni költői álmaiba, elszigetelten élt → magányos, befelé forduló, sérülékeny lélek lett
-
Kis János fedezte fel benne a költőt, elküldte a verseit Kazinczynak
-
Berzsenyi magányos volt és egy kicsit hipochonder
-
nem igazán futott be életében, összesen két kötetet írt
-
Kölcsey bírálja – hosszú ideig utálja emiatt, majd felvállalja a romantikus jegyeket
-
az általa írt műfajok: tanulmányok, ódák (politikai, időmértékes, klasszikus strófák), elégiák, episztolák
Berzsenyi elégiái:
-
elégia: az ókorban minden disztichonban írott vers elégia volt, az újkorban egyfajta értékvesztett, búskomor állapot
-
Berzsenyi kedélybeteg, kiábrándult, a gazda lét és a költő lét megférhetetlennek tűnik egymással
-
1804. után írja az elégiáit, kb. 8-10 vers
-
romantikus hangulat, megjelenik az időmérték mellett az ütemhangsúly
-
alaptémája a múlandóság, elkerülhetetlen végzet, a lélek kiégettsége, a magányosság
-
pl. Búcsúzás Kemenes-Aljától, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz
A közelítő tél:
|