|
Életrajz:
-
a XIX. század közepén született Nógrád-megyében → szülőföldje fontos szerepet játszott későbbi műveiben, megtartotta a táj hangulatát, jellegzetességeit
-
dolgozott a Pesti Hírlap szerkesztőségében → Országgyűlési karcolatok (szatírák)
-
szakít a Jókai-féle romantikus iránnyal, lassan közeledik a realizmus felé
-
jellemábrázolásaiban megmarad kicsit romantikusnak
-
nem megy bele lélektani jellemzésekbe, nem érdeklik a „miért”-ek, az összefüggések
-
előadásában uralkodók az élőszóbeli formák → kitérőkkel, betétekkel, anekdotákkal bővíti írásait – nagy mesemondó
-
írásaiban a nosztalgikus-elégikus és az ironikus-humoros hangnem keveredik
Művei:
-
két novelláskötete hozza meg neki az elismerést: Tót atyafiak, A jó palócok
-
regények: Szent Péter esernyője, A fekete város (történelmi regény)
-
műveinek szereplői általában a dzsentri réteghez tartoznak
Novellái – Tót atyafiak és A jó palócok:
-
a kötetek legtöbb novelláját összekapcsolja, hogy a szereplők egymás ismerősei, többször bukkannak fel a történetekben
-
még vannak romantikus motívumok: pl. túlzás, váratlannak tűnő jellemfordulatok
-
az egyszerű falusiak először Mikszáthnál lesznek főhőssé
-
felismeri, hogy az egyszerű embereknek is vannak konfliktusaik, problémáik
-
előadásmódjával a népi mesemondó tudatvilágát imitálja
-
beleéli magát a mesélő alakjába, élőszóbeli előadás fordulatait utánozza
-
a természet fontos helyet kap – olykor szinte értelmezi, kommentálja az eseményeket (pl. A bágyi csoda)
-
az ember és a természet idillje töretlen
-
a legtöbb írás mélyén ott rejlik egy nyugtalanító tragédia
-
még nemigen foglalkozik a falu sorskérdéseivel, társadalmi problémáival
Az a fekete folt:
- Az ifjú herceg, a birtok ura el akarja csábítani Olej bacsa lányát, Anikát, de Olej Tamás ellenáll a kérésnek. A brezinai akolért cserébe viszont enged – a herceg közli, amúgy is megszöktette volna a lányt. A bűntudattól nem bír szabadulni, felgyújtja az aklot a nyájjal együtt.
|