| Reformáció és ellenreformáció Magyarországon (esszé) |
|
A XVI. század elején Magyarország a háborúk folytán három részre szakad, és a politikai megosztottság mellett létrejön a vallási megosztottság is. A Németországból induló reformáció hatásai már hazánkba is eljutottak, főként az észak-magyarországi és az erdélyi városok német nyelvű lakosainak köszönhetően, hiszen ők könnyebben hozzájuthattak az új szellemű írásokhoz. Azonban a lutheri tanok főként 1526 után válnak ismertté. Az első nagy hatású reformátor Magyarországon Dévai Bíró Mátyás, aki korábban a wittenbergi egyetemen hallgatta Luther Márton előadásait, és 1531-ben már Kassán magyarul hirdette az új tanokat. Emiatt többször is börtönbe zárták, de szabadulásai után még hangosabban terjesztette az elveket. Magyarország igen fogékony volt ezekre, a reformáció a társadalom minden rétegében talált támogatókat. A nemeseknek tetszett a gondolat, hogy az egyház pénzét akár ők is megkaphatják, hiszen az új hit tiltotta a papok fényűzését. A szegényebb embernek pedig az anyanyelvű vallási szertartások nyerték el a tetszésüket. A kissé radikálisabb kálvini tanokat Kálmáncsehi Sánta Márton, egykori gyulafehérvári kanonok kezdte el hirdetni 1551-ben, Debrecenben. Ezen elvek ellen erőteljesen lépett fel a világi hatalom és az evangélikusok is, de ennek ellenére igen sok evangélikus lelkész tért át a református hitre. A kálvinista irányzatot leginkább a mezővárosok lakosai és a végvári vitézek követik. Melius Juhász Péter, Debrecen püspöke pedig éppen az egri védők kérésére készíti el a debrencen-egervölgyi Hitvallást. Az 1568-as tordai országgyűlésen Európában egyedülálló határozatot rendeltek el, miszerint minden prédikátor saját értelmezése szerint hirdetheti az evangéliumot, és a vallásáért senkit sem szabad üldözni. Az elismert tanok pedig a katolikus, lutheránus, kálvinista és az antitrinitárius tanok. A reformáció hatása főleg a kultúrában jelentkezett. Rohamosan kezdett fejlődni a könyvnyomtatás, egyetemeket, iskolákat alapítottak, és elkezdték magyar nyelvre fordítani a bibliát. Az ellenreformáció Magyarországon I. Rudolf (1576-1608) trónra kerülésével kezdődött el. Ő ugyanis a kereszténység védelmezőjének tartotta magát, akit Isten jelölt ki, hogy számoljon le a protestantizmussal. Az erőszakos ellenreformáció mind a parasztokat, mind a polgárokat sújtotta. Ezt segítette a rendek és a római egyház megerősödése és a centralizáció elmaradása. A kálvinista területeken megfogalmazódott a fegyveres ellenállás gondolata. Bocskai István (1557-1606) megnyerte magának a hajdúkat, akik elszegényedett kisnemesekből, marhahajtókból és szökött jobbágyokból álltak, és szabadságharcot indított. A pár ezer fős sereg győzelmet aratott Álmosd és Diószeg között, majd 1604 telére Kassával együtt már a Felvidék nagy része is hatalma alá került. 1605-ben birtokba vette Erdélyt, aminek fejedelmévé választották. Ugyanebben az évben a szerencsi országgyűlésen Magyarország élére állították, és kimondták a katolikus és a protestáns vallás egyenjogúságát. A török koronát is küldött Bocskainak. Ő nem fogadta el, azonban szövetséget kötött a törökökkel. Végül hosszú tárgyalások eredményeképp létrejött az 1606-os bécsi béke, amely kimondta a protestánsok vallásszabadságát, és elismerte az önálló Erdélyt. Az ellenreformáció hatása ugyanazon szellemi eszmékre épült, mint a reformációé: a könyvnyomtatás fejlesztése és az egyházi írások fordítása volt a legtöbb feladat. Ezen kívül az iskolák alapítása sem fejeződött be, Pázmány Péter, esztergomi érsek létrehozta a Nagyszombati Egyetemet, mely elsősorban katolikus papok képzésére jött létre, de később megalakult jogi és orvosi kar is. Ez az egyetem volt a mai Eötvös Lóránt Tudományegyetem elődje.
Bibliográfia:
|