A legtöbb ismeretet, amit ma tudunk, vagy tudni vélünk, az ókori görögöknek köszönhetjük. A Krisztus előtti VII. században náluk már jelentős volt a tudomány, a különböző művészetek, a filozófia és a történetírás is.

A tudomány igazi fejlődésének kiindulási központja Iónia, amely érintkezett az ókori Kelettel, ahol hatalmas tudásanyag halmozódott fel, csupán az adatok rendszerezése, az összefüggések átlátása hiányzott. Ezt pótolták a görög tudósok. A legfőbb újítás a mitológiától való elszakadás volt, hogy a jelenségek okát nem a természetfelettiben keresték. Megfigyelték a dolgokat, lejegyezték, és próbáltak tudományos magyarázatot adni rá. Ezzel foglalkozott például Thaész, akit többek között a világ keletkezése érdekelt, vagy Hérakleitosz, aki rájött, hogy minden ellentétes erők egymásra hatásának következménye.

A művészetekben a legjelentősebb a színjátszás volt, ami a Dionüszosz tiszteletére tartott szertartásból alakult ki, s végül politikai jelentőséget is kapott. A színházakon kívül azonban fontos építészeti értékkel bírnak a görög oszlopok, a templomok és a stadionok. A kézműves alkotások közül pedig a híres görög vázák voltak fontosak, melyek különböző mitológiai jeleneteket ábrázoltak, és persze a hatalmas szobrok, melyek szintén főleg isteneket testesítettek meg, és általában mitológiai témájúak voltak.

A színházhoz és a művészetekhez szorosan kapcsolódik az írás. Az ókori görög drámák ma is az alapműveltség részét képezik, és a Hellászban született az első olyan történeti munka, mely nem csak az eseményeket írta le, hanem azok mozgató rugóit, szerkezetét és okait taglalta. A mű Hérodotosztól származik, aki azt vallotta, hogy a történelem megismétli önmagát, és sajátos körforgást alkot.

A Kr. e. VI. századra a tudomány központja áttevődött Athénba, ahol ekkorra már kialakult a demokrácia. A politikához szorosan kapcsolódó filozófia ekkor eresztett gyökeret a görögöknél. A szofisták bárkit felkészítettek a vitákra és a szónoklatokra megfelelő fizetség ellenében, és tudományukat odáig fejlesztették, hogy mindenről el tudták hitetni az emberekkel az ellenkezőjét. Ez ellen lépett fel a híres Szókratész, aki az örök érvényű értékekben hitt, a szeretet és az igazság fontosságában. Az ő tanítványa volt Platón, aki csak a fogalmakat tartotta állandónak, és egy másik, ideális világban hitt, aminek az általunk ismert világ csak torz lenyomata. Az ő tanítványa Arisztotelész volt, aki anyagi és szellemi világot különített el, és az utóbbi volt számára a magasabb rendű.

Az ókori görögök műveltek voltak, és olyan kultúrát hoztak létre, ami előtt ma is fejet hajtunk. Filozófiájukra sok későbbi gondolkodó épített, épületeik egy része ma is megtekinthető, írásaikat kötelezően tanítják az iskolában, mondavilágukat pedig mindenki ismeri.