Előzmények:

• az elhúzódó háborúk, a török hódoltság, a járványok és éhínségek miatt Magyarország lakosságának nagy része elpusztult (főleg az Alföldön és a végvárrendszer mentén)

• az elhanyagoltság miatt a táj elvadult, az erdőket a várak építése miatt nagyrészt kiirtották

• az Alföldön a védetlen falukból a mezővárosokba tömörültek az emberek

• a magyarok száma kb. 2 millióra csökkent

• aránytalanságok jelentek meg a népsűrűségben

• a tartós békében gyors gyarapodás, népességnövekedés

A népességpótlás módjai:

• bevándorlás

  • román parasztok és pásztorok (Alföld, Temesköz) → Erdélyben többségben a románok

  • szerbek → fegyveres határőrnek, számos kiváltságot kaptak

  • csehek, lengyelek, ruszinok délre

  • a nemesek engedményeket adtak, hogy munkaerő áramoljon földjükre

• belső vándorlás (migráció)

  • a sűrűn lakott megyékből magyar és szlovák jobbágyok → Alföld, Temesköz szlovák „szigete”

  • döntően az Észak-Dunántúl és Alföld peremvidékéről érkező magyarok népesítették be az ország belső vidékeit → a magyar etnikai határ a Kárpát-medence belsejébe tolódott

  • a földesurak egy része kedvezményeket adott a földjére települő parasztoknak

  • a sűrűn lakott területeken azonban a földesurak rendeletekkel tiltották, hogy elvándoroljanak

• betelepítés

  • a katolikus németeket adómentességgel csábították ide

  • Mária Terézia telepítő bizottságot állít fel a sikerek érdekében

  • a beérkezők jelentős kedvezményeket kaptak az udvartól

  • szétszórtan svábok is érkeznek jelentős szigeteket alkotva (pl. Baranya vidéke)

A betelepítések eredményei:

• a magyarság kisebbségbe szorult (alig 50%)

• a társadalom etnikailag kevertebbé válik

• átalakul a településrendszer

  • kialakul az alföldi tanyarendszer

  • az aprófalvak helyett a városok szerepe nő meg